Felelősségvállalásról

Nem elég felnőttnek látszani, annak is kell lenni! Biztos sokan, sokszor hallottuk ezt a

mondatot. De vajon miért mondja ezt a férje a 40 körüli feleségnek?

Hogyan alakul ki a felelősség?

Mi befolyásolja a fejlődését? Mitől függ, hogy gyermeki létállapotban marad-e valaki?

Ha már kialakult, felépült vajon az életünk végéig felelősek tudunk maradni a tetteinkért,

cselekedeteinkért? Számos esetben tapasztaltam, hogy már kicsi (óvodás, kisiskolás) korban is szinte

felnőttként viselkedik egy gyermek, akinek “gyermeknek kellene lennie”.

Viszont sok-sok, éveit mérve nagykorú, akár 50-70 éves ember is gyermeki szinten viseli

tettei, mondatai következményeit.

Mi lehet a háttérben?

Sok esetben egy olyan élethelyzet, gyermekkori tapasztalat az ami elvezet oda hogy már

kamaszkorban, vagy több esetben már előtte felnőttként viselkedjen valaki. Ez magába

foglalja a napi bevásárlást, a kisebb testvér óvodába kísérését rendszeresen, de akár napi

gyakorisággal a reggeli és a vacsora készítését is. Ideális esetben ez a felnőtt, a szülő

feladata lenne, de akár betegség, függőség miatt ezek a dolgok a gyerekre hárulnak.

Sokszor még lelki támasza is a gyermek a szülőnek, holott ennek éppen fordítva kellene

történnie. Az érett felnőtt lét alapja, amely magában foglalja a problémákért való hibáztatás

elkerülését, a proaktív megoldáskeresést a passzív várás helyett, a tudatos

öngondoskodást és a határok meghúzását. Ide tartozik szerintem, hogy vállaljuk a

döntéseink következményét, legyen az akár pozitív, akár negatív. Amikor kezünkbe

vesszük az irányítást és lépéseket teszünk a probléma megoldása fele, elérhetjük azt,

hogy a saját életünk irányítását a kezünkbe vesszük, és ezzel egyidejűleg mások kezéből

kivesszük. A hibáztatás viszont általában egy tudattalan önvédelmi mechanizmus, ami

megvédi a személyt időlegesen, tehát felelősséget sem kell vállalnia. Így egy számára

vélhetően kényelmes, gyermeki létállapotban marad.

Tapasztalatom alapján van rá mód és lehetőség, hogy az egyén fejlődjön, akár felnőttként

megtanuljon felelősséget vállalni - ha van rá igénye, felismeri ennek fontosságát és

szükségességét.

Dr. Ferencz Gabriella

Háziorvos, lelkigondozó